Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Gondolatok a partvonalon, társadalom, emberek, változás

2019. szeptember 27. 14:03 - GünterSchmidt

A rokonainkat nem válogathatjuk meg...

Fogd meg a söröm!

Miben fogadunk, hogy igen? Bár jog szerint aki a testvérem, arra nem mondhatom, hogy a nagyapóm, de most már megvan a jogunk ahhoz, hogy eldöntsük: kivel is akarok egyáltalán kapcsolatot tartani?

A család mindenek felett... 

Ez már annyira nem állja meg a helyet a mai világban. Szinte sehol sincs olyan jól működő család, ahol ne lenne valaki defektes annyira, hogy vele nem szívesen beszélgetnek a rokonok. Régen a család és a tágabb értelemben vett rokonság gazdasági erővel bírt. Ez a tézis mai napig igaz, de némi változás azért történt… Manapság már nem egy városban, vagy faluban él egy adott család. Az iskola, munkahely vagy szerelem lazán elviszi az embert olyan távolságra, hogy már kényelmetlen legyen akár hetente is leutazni a családhoz és minden tagjával kommunikálni. Főleg akkor, ha mások is valahol pár száz km-rel arrébb vannak.

Amikor kellő távolságra vagyunk egymástól és másfajta ingerek érnek minket, akkor tud igazan kiütközni, hogy XY nagybácsi mekkora egy mogorva fasz és szerinte a migránsok csak arra jók, hogy rabszolgák legyenek. (A példa szándékosan túlzó.) Természetesen azok a rokonok, akikkel szót lehet érteni és képesek vagyunk szabadon és kötetlenül beszélgetni, azokkal nem fogjuk a kapcsolatunkat alacsony szintre redukálni vagy megszüntetni. Viszont, akivel nem érezzük jól magunkat, azokkal egyáltalán nem vagyunk kötelezve arra, hogy jópofizzunk.

Ezzel a gondolatommal néhány barátom egyetért, néhány nem. Továbbra is jönnek azzal az érvvel, hogy a család szent, az az első stb… Akkor kérdem én: az a rokonom, aki abuzív velem, feleségemmel vagy a gyerekeimmel szemben, nem tiszteli a kérésemet és még baszogat is, azt miért tekintsem egyáltalán rokonnak?  Miért kell vele jópofiznom? Miért alázzam meg magamat és fület-farkat behúzva miért hunyászkodjak meg? Miért legyek alázatos olyan gyökér görénnyel, akinek nem számitok embernek?

A szóhasználat valóban erős volt itt-ott, de remélem eléggé feltüzeltelek, hogy megoszd véleményedet és megoszd gondolataidat.

---

Nem vagyok tökéletes, de te sem. Most te jössz – Kérdezz és érvelj! Mutasd meg, ha valamit másképp gondolsz és oszd meg kulturáltan! Nem kedveskedni kell, hanem érdemben vitázni!

 

via GIPHY

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://nfsehova.blog.hu/api/trackback/id/tr3015159446

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
Gondolatok a partvonalon, társadalom, emberek, változás
süti beállítások módosítása